1825. november 3-án, a pozsonyi országgyűlésen, a magyar reformkor egyik vezéralakja, gróf Széchenyi István (1791-1860) a birtokainak egyévi jövedelmét, 60 ezer forintot ajánlott fel a Magyar Tudós Társaság – a mai Magyar Tudományos Akadémia - létrehozására más főnemesek is jelentős összegekkel támogatták. Ez a nap jelenleg a „magyar tudomány napja”
1827-ben az alapítást törvénybe iktatták. Az országgyűlés a XI. törvénycikkben (A hazai nyelv művelésére fölállítandó tudós társaságról vagy magyar akadémiáról) mondta ki a társaság megalapítását.
A Magyar Tudós Társaság 1830-ban kezdhette meg tényleges működését, miután az uralkodó 1830-ban elfogadta az alapszabályokat s ugyanazon év november 17-én a Tudós Társaság igazgatósága megtarthatta első ülését Pozsonyban. Elnökké Teleki Józsefet, alelnökké Széchenyi Istvánt választották, kinevezték a Társaság első 23 rendes tagját is. Első közgyűlését 1831. február 4-én tartotta.
Annak biztosítására, hogy a társaság megalapításáért vagyont áldozó emberek fennmaradjanak az utókorra, nevüket törvénybe foglalták, mégpedig a 1827. évi XII. törvénybe, melyet 1827. augusztus 18. napján hirdettek ki. Ez a jelenleg hatályban lévő legrégibb törvény. A jogszabályt a Corpus Juris Hungarici 1948. évi megszüntetése után évtizedeken át nem tartották hatályosnak, a jogszabálygyűjteményekben ezért nem szerepelt. Az egyes jogszabályok és jogszabályi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről szóló 2007. évi LXXXII. törvény azonban mellékletének 1. pontjában mint hatályos jogszabályt említette, ezért a mai gyűjteményekbe visszakerült. Következzen a szövege:
1827. évi XII. törvény
azoknak nevei, a kik a tudós társaság fölállitására, vagy a hazai nyelv terjesztésére is ajánlatokat tettek, az utókor emlékezete végett törvénybe iktattatnak
Hogy azoknak hálás emlékezete, kik a haza és nyelve iránti kiváló szeretetökből, annak müvelésére vagy terjesztésére is nemes szivű ajánlatokat tettek, minden időkre megörökittessék: a karok és rendek, Ő királyi felségének kegyes jóváhagyása mellett, a törvénykönyvbe iktattatni határozták neveiket, melyeknek sora a következő:
József ur, fenséges császári s magyar és cseh királyi örökös herczeg, Magyarország nádora, a tudós társaság intézetének pártfogója, pengő pénzben 10,000 frt.
Gróf Széchenyi István 60,000 frt.
Vay Ábrahám 8000 frt.
Gróf Andrássy György 10,000 frt.
Gróf Károlyi György 40,000 frt.
Id. gróf Pálffy Ferencz, évenkint 400 frt.
Gróf Batthyány Ker. János 10,000 frt.
Gróf Eszterházy Mihály 10,000 frt.
Ifj. gróf Eszterházy Károly 10,000 frt.
Gróf Széchenyi Pál 10,000 frt.
Justh Gábor 1000 frt.
Inkey Imre 1000 frt.
Széki gróf Teleki József, mostohaanyjának, néhai gróf Teleki László özvegyének, mint az ugyanezen férjtől származott fia természetes és törvényes gyámjának s gondnokának, valamint két testvérének, Teleki Ádám és Sámuel grófoknak is nevökben, legkevesebb 30,000 kötetet magában foglaló könyvtárukat, mely nevezett közös atyjok, gróf Teleki László költségén és fáradozásával gyüjtetett; s azonkivül 5000 frt.
Szabó-Szepessy István 200 frt.
Herczeg Batthyány Fülöp 50,000 frt.
Gróf Cziráky Antal 3000 frt.
Gróf Keglevich János 6000 frt.
Kopátsy József, veszprémi püspök 2000 frt.
Pápay Sámuel 1000 frt.
Báró Zay Károly 2000 frt.
Báró Mandell Károly 1000 frt.
Néhai Szlavniczai Sándor István hagyományozott 10,000 frtot, azonkivül könyvtárát éremgyüjteményét, ritka pénzeket, valamint képeket és földabroszokat is.
Ez összesen 250.600,- Ft nem számítva a tárgyi adományokat. A jövedelmek nagyságát jól érzékelteti, ha azokat a korabeli fizetésekkel hasonlítjuk össze. Az ország kiugróan legmagasabb fizetése a magyar királyi udvari kancelláré volt: évi 15 000 forint. Egy-két főméltóságtól eltekintve azonban a fizetések az évi kétezer forintot nemigen haladták meg. Egy főispán kb. 1500, egy egyetemi tanár 1200, egy vármegyei alispán 800, egy szabad királyi város főbírája 600 forint fizetést húzott, s a legalacsonyabb rangú alkalmazottak – őrök, hajdúk, altisztek – fizetése 80–100 forint körül mozgott. S ebből az összegből még tartalékolni is kellett, hiszen nyugdíjjogosultság nem létezett, legfeljebb könyörületből juttattak a kiöregedetteknek kegydíjat. A nem adóztatható létminimumot Kossuth 1848. évi adóterve 60 forintban határozta meg.
Láthatjuk, hogy a felajánlott összegek között is komoly eltérések vannak. Széchenyi 60e Ft, míg a legnagyobb birtokos Eszterházyak csak összesen 20e frt-t ajánlottak fel, holott az ő birtokaiknak az éves jövedelme elérte a 300e frt is.
Ugyanakkor ismeretes, hogy Széchenyi nem fizette meg ezt az összeget. Az Akadémia adósának tekintve magát, annak évi kamatait utalta át a Tudós Társaságnak.
A kezdeti nehézségek ellenére a MTA-vá fejlődött Tudós Társaság a magyar kultúra meghatározó bástyájává vált.
Források:
http://www.tankonyvtar.hu/historia-1985-02/historia-1985-02-081013
http://hu.wikipedia.org/wiki/1827:_XII._tv.
