A legnagyobb igazság, sajnos nemcsak az orvosoknál, hanem a jogászoknál is. Bár a jogászok esetében nem az életben maradás és az egészség a cél, hanem elkerülni egy letöltendő szabadságvesztést, vagy elkerülni egy hamis tanúzást. Mindenki meg van arról győződve, hogy nem fog kiderülni, jól begyakorolta, átgondolta a hazugságot. Ez azonban nincs így.
OFF
(Most jutott eszembe, hogy az egyik büntetőügyben a vádlott öcssét betanította a másik ügyvéd. Gondolom olyasmi lehetett, hogy az elején, mikor a bíró megkérdezi, hogy elfogult-e, érdekelt-e stb arra mindegyikre azt kell mondani, hogy nem. A srác be is tartotta, viszont amikor a bíró odáig ért, hogy rokona-e a vádlottnak arra is simán rávágta, hogy nem. Aztán sikerült tisztázni, hogy mégis.)
ON
Minden ügy előtt tisztázzuk az ügyféllel, hogy bárkinek hazudhat, csak nekünk nem. Mi látjuk el a védelmét, titoktartási kötelezettség terhel akkor is, ha nem vállaljuk, vagy visszaadjuk az ügyet. Könnyen előfordulhat, hogy olyan lépést teszünk amit az igazság tudatában elkerültünk volna.
Ezeket miért is írom le? Pár hónappal ezelőtt kaptam egy leszúrást az egyik ügyféltől, hogy nem tettem meg - szerinte - mindent annak érdekében, hogy ne rakják előzetesbe. Mert ő ártatlan és nem követett el semmit. Nagyon felháborodott és ezt jelezte is a főnöknek. Leszúrást nem kaptam érte, de nem járhattam el az ügyben. Pár nappal karácsony előtt jelezte, beismerő vallomást szeretne tenni, ugyanis mindegyik "kollégája" megtette, az egyik már az őrízetbe vételekor (vagyis azelőtt, hogy én nem tettem meg mindent a szabadulása érdekében).
Az egy dolog, hogy félrevezetett, hiszen én is tudom, mindenki hazudik. Azonban a felháborodását és panaszkodását annak tudatában, hogy elkövette a bűncselekményeket inkorrektnek tartom.
Legalább az ügyvédünknek ne hazudjuk.
