Vonalak és ívek

Hogy mik vannak!

A következő könyvrészletet kizárólag tájékoztatás miatt raktam fel, érdekességképpen annak bizonyítására, hogy bizony eltérő kultúrájú emberek élnek kishazánkban is, akiket próbálunk integrálni több-kevesebb sikerrel. A bejegyzés mentes mindenfajta előítélettől. Részlet egy régi csendőrkönyvből.

Miért kell ügyvédhez fordulni?

Nemrég bejött hozzám egy fiatalember és megkérdezte, hol van az leírva a büntető törvényben, hogy a titokban készült magnófelvételt fel lehet használni bizonyítékként. Ugyanis az egyik ismerősének kellene és ő beült a könyvtárba, elkezdte olvasni a Magyar Közlönyt (!), de három óra olvasás után feladta, mert nem talált semmit.

Azért kell ügyvédhez fordulni, mert 1 perc alatt meg lehet a kérdésre kapni a választ. Mire elérnénk '98-as Be.-hez beleőrülnénk.

Diplomaosztó a jogon pár képben (főleg tömegjelenetek)

Zoknyinyem

Ma bejött egy néni az irodába és ezt mondta: "Zoknyinyem." Értetlenül néztem, mire megismételte: "Zoknyinyem." Aztán lassan kiderült mit szeretne, szabad fordításban az előző szó így hangzik: "Zonkit árulok, nem lenne szüksége néhány darabra?"

Az újfajta per a XIX. században

Ilyen mondatok mostanság is kellenének: "Kik más munkáiból a nekik tetszö részeket kicsipkedik, s úgy nyomtatják ki nevök alatt, mintha Istentudja mennyit izzadt volna üstökük a szép gondolatok miatt"

Debreceni tavaszi képek

A tanú az eljárásban

Többször felmerül a kérdés, hogy mennyire lehet hinni egy tanúnak. Bár a hamis tanúzás bűncselekmény, mégis sor kerül a bíróság előtti hazugságra. Erre a bíróság hamar rájön.

Nemrégen egy “megbeszélt” történettel érkezett a tanú, még mielőtt a bíró kérdezett volna valamit, egy “mondhatom?” után elindította az áradatot, olyan “rossz tanuló végre egyszer megtanulta az anyagot és gyorsan ledarálja, hogy minél hamarabb vége legyen” stílusban. Persze a bíró azonnal jelezte, hogy akkor most előröl kezdjük és majd kérdez. Néhány kérdés után ellenmondásba keveredett.

Természetesen szóba sem kerülhet az, hogy az ügyvéd hazugságra bírja rá a tanút. Árnyaltabb kérdés, hogy leüljünk-e a tárgyalás előtt átbeszélni a történteket, esetleg miket kellene hangsúlyozni.

Ebben nagy az ügyvéd felelőssége. Ugyanis egy személy kör esetén - akik sajnos gyengébb értelmi képességekkel rendelkeznek és a tárgyaláson egyébként is könnyebben belezavarodnak a történetbe - visszájára fordulhat. Megkaphatják azt a kérdést, hogy vajon megbeszélték-e mostanában ezt az eseményt? És a tanú elmondja, hogy tegnap az ügyvéddel. Ekkor pedig mindegy, hogy mennyi igazságtartalma volt az elmondottaknak, a tanú szavahihetetlen. Jobb hagyni és meg sem kérdezni, hogy mi történt.

Tehát amennyiben értelmesnek látjuk a tanút, akkor ajánlatos leülni és átbeszélni a dolgokat, egyébként nem tanácsos.

Sapka?

A mai tárgyaláson - bár egyébként az ügy szempontjából releváns volt - azon ment a vita, hogy a vádlotton volt-e sapka vagy nem. Néha hangos derültséget keltett.

Az Öcsém diplomaosztója

A "holnaptól munkanéllküli leszek"-póz

Hogyan legyek jó ügyfél? (részlet)

Nemrég egy tárgyaláson a bírőnó: -Ügyvéd Úr! Az ügyfele benyújtott egy beadványt, tud róla?

Ránézek az ügyfélre, megkérdezem tudok-e róla. Persze, hogy nem. De – ígéri – mindent, amit leírt már megbeszéltük.

Majd a bírónő megkért, hogy ugyan legyek szíves segíteni neki, hogy mit akart jelezni ezzel az ügyfél, mert ő nyelvtanilag nem tudja értelmezni. Felolvasás után sajnos én sem tudtam. Teljesen felesleges, összefüggéstelen, kitépett négyzetrácsos lapra kézzel írt szöveg volt, amely mellőzte az írásjeleket.

A bírónő kérdő tekintetére azonnal kértem figyelmen kívül hagyni az egészet és folytatódott a tárgyalás.

A tanúság – ügyfelek részére – az, hogy azért van az ügyvéd, hogy ő beszéljen, ő írja meg a beadványokat. Ezért fizetjük, ez a dolga, ő tudja elkülöníteni a releváns tényeket a feleslegesektől. Ha ezt nem vesszük figyelembe, akkor kellemetlen helyzetbe hozhatjuk őt is, sőt magunkat is. Ha pedig nem bízunk benne, mondjuk fel a megbízást és csináljuk egyedül!

Mindenki hazudik

A legnagyobb igazság, sajnos nemcsak az orvosoknál, hanem a jogászoknál is. Bár a jogászok esetében nem az életben maradás és az egészség a cél, hanem elkerülni egy letöltendő szabadságvesztést, vagy elkerülni egy hamis tanúzást. Mindenki meg van arról győződve, hogy nem fog kiderülni, jól begyakorolta, átgondolta a hazugságot. Ez azonban nincs így. 

OFF

(Most jutott eszembe, hogy az egyik büntetőügyben a vádlott öcssét betanította a másik ügyvéd. Gondolom olyasmi lehetett, hogy az elején, mikor a bíró megkérdezi, hogy elfogult-e, érdekelt-e stb arra mindegyikre azt kell mondani, hogy nem. A srác be is tartotta, viszont amikor a bíró odáig ért, hogy rokona-e a vádlottnak arra is simán rávágta, hogy nem. Aztán sikerült tisztázni, hogy mégis.)

ON

Minden ügy előtt tisztázzuk az ügyféllel, hogy bárkinek hazudhat, csak nekünk nem. Mi látjuk el a védelmét, titoktartási kötelezettség terhel akkor is, ha nem vállaljuk, vagy visszaadjuk az ügyet. Könnyen előfordulhat, hogy olyan lépést teszünk amit az igazság tudatában elkerültünk volna.

Ezeket miért is írom le? Pár hónappal ezelőtt kaptam egy leszúrást az egyik ügyféltől, hogy nem tettem meg - szerinte - mindent annak érdekében, hogy ne rakják előzetesbe. Mert ő ártatlan és nem követett el semmit. Nagyon felháborodott és ezt jelezte is a főnöknek. Leszúrást nem kaptam érte, de nem járhattam el az ügyben. Pár nappal karácsony előtt jelezte, beismerő vallomást szeretne tenni, ugyanis mindegyik "kollégája" megtette, az egyik már az őrízetbe vételekor (vagyis azelőtt, hogy én nem tettem meg mindent a szabadulása érdekében).

Az egy dolog, hogy félrevezetett, hiszen én is tudom, mindenki hazudik. Azonban a felháborodását és panaszkodását annak tudatában, hogy elkövette a bűncselekményeket inkorrektnek tartom.

Legalább az ügyvédünknek ne hazudjuk.